A vírusidők második karácsonyát éljük.

Az összetartozás, az itt-vagyunk, a hagyományok életben tartása fontosabb, mint valaha. Kell hogy együtt mozduljunk, kell hogy ugyanazt érezzük, kell hogy együtt lehessünk.

A dopamine dressing, az egyszer élünk, lassan létformává válik – állítja a stíluspszichológia.

Idén az ünenepekre hangolódás hamarabb kezdődött, mint máskor. Ebben a ruhák főszerepet játszanak.

Mikulás sapka, rénszarvas fejpánt. Kint van az utcán, hordjuk napközben, ebben megyünk boltba, hozzuk el a gyereket szakkörről, ebben csomagoljuk a cipősdoboz ajándékokat, ez a profilképünk.

Nincs vállalati buli, ahol ne csúnya-karácsonyi-pulcsiban kortyolnánk a forralt bort. Az eredeti jelentését már el is vesztette, jótékonysági rendezvény résztvevő-csalógatója volt. Most egyre inkább hétköznapi viselet, szinte decemberi egyenruha. Miért? Érezzük és mutassuk ugyanazt, lépjünk szövetségre, egyszerre nevessünk és örüljünk egymásnak. Az, hogy itt vagyunk, fontosabb mint valaha.

Nem tudjuk, lesz-e megint karantén, lesz-e korlátozás, ünnepelhetünk-e együtt. A közös együttlét jelentősége, a pillanat értéke megnő, lassan eléri a karácsonyfa tetejét.

Egyre több a flittert látunk magunk körül. Ez is kikerül a bálteremből, a gyertyafényes vacsorákról, ki az utcára. Hordjuk sapkán, szoknyában, cipőn, táskán, ruhán is.  Tündöklünk benne mindenhol. Nem lehet csak úgy elmenni mellette: arra invitál, hogy szólíts meg, mondd hogy gyönyörű. Segít kapcsolódni, szóba állni, erre van a legnagyobb szükségünk most. A flitter feltűnő, akkor is ragyog a viselője, ha nem csinál semmit csak hordja. Segít, hogy részese legyél az ünnepnek, a közösségnek. Nemcsak este, bármikor.

A bársony a másik karácsonyi sláger anyag. Puha és csalogató, azt kiabálja: érints meg, nyúlj hozzám, simíts végig! Kedvességet, melegséget, lágyságot asszociálunk róla. Tökéletes karácsonyi üzenet. Az érintés a legfontosabb érzés, ha a szeretet kifejezéséről van szó.

Tartozzunk össze, tündöküljünk, öleljünk bátran.