1. Pánik szakasz: Amikor rájössz, hogy a nappali-esti krém, bőrradír, sminklemosónak micelles víz háromszög nem jó, Meghallod, hogy mások idegen nyelven beszélnek ilyeneket: “A TO. 30% AHA szerinted is a DE Baby Face dupe-ja?” Fogalmad sincs mit kell tenni. Mindenesetre bőrápolós facebook csoportot keresel.
  2. Kapkodás szakasz: Megtalálod az olcsó koreai termékeket, oldalakat, eladókat és vagyonokat költesz el. Blogger és youtub-er listád lesz. Feljegyzéseket készítesz, teleírt jegyzetfüzet lapok tarkítják a tükröt és a fürdőszobád úgy néz ki, mint egy drogéria. Új polcot szerelsz fel. A postás elkezd a keresztneveden szólítani, te pedig névnapi ajándékkal kedveskedsz neki.
  3. Átmeneti szakasz: INCI-t tanulsz és kinyitott internettel mászkálsz szemüveggel az orrodon a drogériában. Orr-rácolva, finnyásan teszed vissza a krémek java részét. Megtanulod a vámszabályokat és paragrafus szerint képes vagy idézni azokat. Észreveszik a változást rajtad. Fényvédő gyűjteményre teszel szert.
  4. Túlhasználás szakasz: Csak értelmes hatóanyagokat használsz, azokból viszont dupla mennyiséget, mégsem érted, miért piros a fejed. Facebook oldalt indítasz és megosztod a nehezen megszerzett tudást barátnőiddel, szomszédaiddal és bárkivel, aki szembejön és van türelme végighallgatni. Már érted a rövidítések zömét és majd szétvet a büszkeség. Karácsonyra mindenki szérumot kap tőled. Mivel minden tudás birtokában vagy, türelmetlenül dobolsz az aszalon az ujjaiddal, hogy na mi lesz már? Nincs lazítás, csinálni kell.
  5. Kiforrott szakasz: Vásárlási stop-ra teszed magad. Elkezd vonzani a minimal rutin. Szelektálsz a hatóanyagok közt, nem kell minden. Célzottan költöd el a pénzed. Lelkiismeret furdalás nélkül iktatsz be “hidratálás-only” kényeztetős napokat. Elkezdesz elajándékozni. Felszabadul két fiók és egy polc. Nem érdekelnek a negyedévente változó trendek. Szintet tartasz, elégedett vagy, pontosan tisztában vagy a bőröd igényeivel. Tudod mi a különbség az álom és a valóság között.

Négy év alatt értem el az ötödik szakhoz és hosszú ideje itt stagnálok. Onnan tudom, hogy fél éve nem írom naponta (!) mikor mit kenek magamra. Mert tudom, mert ugyanazt, mert nincs izgalom, ha mégsem. Szaladok a ráncaim mellett és tudom: ami nekem probléma, az másnak az álma.

Kép: Pexels, Anna Shvets