Mindenkinek van hobbija. Ha tudod, hogy mi az, szerencsés vagy. Ha nem tudod még, legyél sokat önmagaddal kettesben, figyeld mit csinálasz ilyenkor. Kiderülhet, hogy van olyan amivel szívesen szöszölsz, de még nem kapta meg a nevét, hogy “ez az én hobbim”. A legjobb dolguk persze azoknak van, akiknek a munkájuk és a hobbijuk ugyanaz és ez kezdettől fogva így is volt. Óriási taps és elismerés nekik, kicsi, szívmélyből jövő, jóféle irigységgel. Jó példa erre az ha valaki szobrász? Igen. Az interior designer is jó példa. Ismerek hobbihalmozókat is, nekem ők az élet csimborasszói.

Velem úgy alakult, hogy a munkám és a hobbim lassan összenőttek. Amíg hobbi volt, úgy hívták: öltözködés, divat. Most hogy összenőtt, így hívom: stíluspszichológia. Elkezdem komolyan venni, tudatosan beemelni magamba. Aztán kiengedni mindenhova.

Nem szakmát váltok, nem identitást cserélek, nem pályát hagyok el. Csak megyek az úton, az egyik lépésből következik a másik. Orvos dinasztia vagyunk, ükapámig visszamenőleg. Folytattam a mesterséget, nem volt ebben szemernyi kérdés sem.

Ez az íve: aneszteziológus voltam, aki az ember testével, a fizikai anyaggal dolgozik. Kikapcsolja, bekapcsolja. Bőrön belül vagyok. Gégefedő, dobogó szív, 1 milliliter átlátszó folyadék a keringésbe és álomországban találod magad. Nekem ez is varázslat, noha molekulára lebontva ismerem. Vedd szó szerint, hogy belelátok a vesédbe.

Később pszichiáter vagyok. Már nem nyúlok hozzád, a lelked és a viselkedésed, a reakcióid és a gondolataid érdekelnek. A szellem működése, az összefüggések. A vesédbe – bár a legendák úgy tartják – már nem látok bele, de megértjük együtt, mi történik.

Hogy következik ezekből a stílussal való foglalkozás? A belső után jöhet a külső, mert így teljes. Az ember test és lélek. Anyag és szellem. Elválaszthatatlanul. Öröktől fogva. Nem hanyagolhatjuk el az egyiket a másik rovására. Kölcsönhatásban vannak, oda-vissza. Akárhonnan indulunk, bejárjuk a kört. Kívülről befelé, bentről ki. A ruháddal üzensz magadról. És fordítva is igaz: amit felveszel, az hat rád, alakít, befolyásol. Pszichésen meg tud változtatni. A stílussal foglalkozás az én szememben és az én kezemben: pszichoterápiás eszköz.

Két lányom letért a kitaposott orvos-leszek-nincs-kétség útról, az egyik szobrászművész, a másik interior designer lett. Persze, hogy bennem is felébredt az addig hátratessékelt kreativitást és anno írni kezdtem. Gyermekneveléssel kapcsolatos szakmai blog volt az első, majd – ahogy a változó kor egyre beljebb kúszott – tudatos bőrápolás blog lett az új hobbi. A bőrápolástól egy hangyalépés a smink, a megjelenés, fellépés, a külső-belső összhang megtalálása és végül megmutatása.

Megjelenésünkkel kommunikálunk magunkról. Ruháinkkal tulajdonságokba, szerepekbe is öltözünk. Látszik a kör, látszik az oda-vissza hatás. Miért baj ha ehhez tudatosság társul? Kényelmes, praktikusan öltözködő típus vagy? Csak védjen és takarjon? Nézd, a fügefalevelet is lehet stílusosan hordani.

Kép: Pexels, Valeria Ushakova