Hajdanában mások öltöztettek bennünket. Mami-picibabája, cukorborsók voltunk. Aztán eljött az idő, amikor már mi válaszhattunk a piros trikó és a töld trikó között. Később az iskolában is megmondták mit vegyél fel, ez volt a kék köpeny.

Mindenkinél elérkezik az idő, amikor mi döntjük el, kik vagyunk. Ezt legegyszerűbben a ruhákon keresztül üzentük meg. Kis nőci és a mama magassarkú cípője? Igen! Elmasztolt rúzzsal? Azaz!

Rolling stone-os trikó, Martens bakancs, fekete kapucnis. Rövid haj, lila haj, zöld sörény. Fekete körömlakk, csillámpónis póló, spongyabobos sapi, alföldi papucs.

Az egyszerűnek tűnő kamasz évek után jönnek a színek, anyagok, minták, árnyalatok, nyakkivágás, szoknyahossz, nadrágfazon, derékbőség, A-vonal, ceruza, plisszé, puffos ujj, vállvonal. Megtanulunk üzenni magunkról a megjelenésünk alapján.

A divatot követni nem kunszt, de egy értelmes, használható, stílusos gardróbot összerakni, ami tükrözi a személyiségünket és aktuális életszakaszunkat, már nem egyszerű feladat.

Ha ismernek és szeretnek bennünket, mindegy miben vagyunk. Barátok és családtagok egy krumpliszsákban is a szívemet látják és engem, nem azt miben vagyok. De mindenki más a külsőm alapján jut információhoz rólam. Van, aki nem érdekel, mit gondol rólam, a nő előttem a sorban, a szakállas aki átenged a zebrán, a postás aki a legújabb kence-csomagomat hozza Koreából. Mindegy, hogy lustának, hiúnak, gazdagnak, szürkeverébnek, unalmasnak, vadnak, hercegnőnek, fittness bajnoknak vagy könyvmolynak, felületesnek, sznobnak, szentimenálisnak vagy butalibának nézek ki. De ha első randiról van szó, konferencia előadásról, stílustanácsadó szalon megnyitóról, vagy hívat az iskolaigazgató, ismerős ugye hogy ötször öltözünk át.

Kezünkben van az öltözködésünk kulcsa és képesek vagyunk vele befolyásolni pozíciónkat a világegyetemben. Mit sugárzunk, mit üzenünk, hogyan fogadjanak, mit gondoljanak, hogyan bánjanak velünk. Használati útmutatót adunk mások kezébe magunkról, hogy közelítsenek. Lehet, hogy nem igazságos, lehet hogy nem is igaz, de akkor is így működik. A tudomány így hívja: stíluspszichológia. Én így mondom: a helyzet az, hogy az vagy, amit felveszel. 

Olyan, minha művészekké válnánk, önarcképet festünk és akasztunk magunkra minden reggel. Kirakjuk ami előnyös, kedves, barátságos rajtunk. Hogy gondosak vagyunk, van információnk magunkról, megbízhatóak vagyunk. Érdemes rám figyelni. Vagy sok időm van, réérek arra is hogy figyeljek rád. Vagy éppen azt, hogy ne-közelíts-napom van. Vagy ma nem érdekel semmi. Vagy ma nagy nap lesz. Elegáns monokróm kosztüm. Kutyasétáltatós sokzsebes mellény. Piros rúzs és tűsarkú vagy bakancs és kockás flanelling. Egy főnökös bőr óraszíj. Egy romatikus csipkeszegély. Egy joviális gyapjúkabát.

Életérzés. Ezt adják a ruhák. Érdemes észrevenni.