Nyilván nem a stílusról fogok írni. De amit felveszünk, ez eggyé válik velünk. És a lélektan része bekúszik mindenhova. Nincs nap stíluspszichológia nélkül. Jobb, ha hozzászokunk. 

Néhány héttel ezelőtt, a Fügefaleveles bejegyzésben ezt írtam: “A ruháddal üzensz magadról. És fordítva is igaz: amit felveszel, az hat rád, alakít, befolyásol. Pszichésen meg tud változtatni. … Megjelenésünkkel kommunikálunk magunkról. Ruháinkkal tulajdonságokba, szerepekbe is öltözünk. Látszik a kör, látszik az oda-vissza hatás.“

Nem tudtam, hogy két hét múlva gyökeresen megváltozik minden, felfordulnak a mindennapjaink és a fent leírt mondtatoknak teljesen más mélysége nyílik meg.

Óriási bizonytalanság veszi körül a korona járvány idején a “maszk” témakört. Mennyi van? Kinek kell? Mi az ami tényleg véd és mi az ami hamis biztosnságérzetet ad? Mekkora a szűrőméret és mekkora a vírus mérete? Magát a vírust szippantom be vagy a vírus porszemen és nyálcseppen utazik? Lesz-e a maszk utánpótlás? Mi a helyzet az otthon-gyártott maszkokkal? Van-e benne szénszűrő? Keltek-e pánikot ha felveszem? Hogy mossam-főzzem-fújjam-vasaljam-fagyasszam-háromnapigrásenézzek-mikrózzam-áztassam? Mi legyen az anyaga? Mi a jobb, ha kapok benne levegőt vagy ha szinte nem?

Elveszünk az internetes jótanácsok tengerében, igaz?

A legfontosabb, amit ehhez az információ-özönhöz hozzá szeretnék fűzni, hogy NINCS haszontalan maszk. Ha egy sálat az arcod elé kötsz, az is jobb mint a semmi.

Elmondom miért.

Nem a vírus mérete miatt.

Nem az anyag áteresztőképessége miatt.

Nem amiatt, hogy főzhető-vasalható-áztatható.

Nem amiatt, mert dőrén azt gondolod, hogy túljártál mindenki eszén.

Azért jobb mint a semmi, mert felvettél valamit. Üzensz vele.

És mert amikor fizikailag hozzádér, megváltozol tőle. Mint ahogy jelmezbe bújsz. Mint a színész, aki a ruhapróbán felveszi a karaktert.

Ma reggel inzulinért mentem patikába.

Maszkot hordok, tehát azt üzenem magamról, hogy komolyan veszem a védekezést. Mellesleg állj tőlem távolabb. A maszkommal emlékeztetlek rá, mi zajlik körülöttünk és neked is vannak feladataid. Képviselem, hogy komolyan gondolom és gondold te is komolyan.

Maszkot hordok, fizikailag rajtam van, belebújok, érzem. Tehát én sem felejtem el, hogy messze álljak tőled. Hogy nem nyúlok az arcomhoz. Nem babrálok a hajammal. Átérzem a felelősségemet, mi a helyes viselkedés. Amikor otthon leveszem, nem felejtem el a kézmosást. A kulcsmosást. A táska-letörlést. Az érzést, hogy valamit tettem.

A maszktól egyformák is lettünk, észrevetted? Mert az individualizmusunk ellenére és mellett, ez köt mindket, embereket össze. Hogy egyformák vagyunk. Ahogy a vírus sem válogat. Csak együtt vagyunk nagyok és erősek. Egy fajtába tartozunk. Felelősek vagyunk tehát egymásért. A maszk felhívás szolidaritásra.

Érted, hogy a hordott ruha tulajdonsággal ruház fel? Hogy megváltoztat? És hogy kommunikálsz vele? Részecskenagyságtól és egyéb paraméterektől függetlenül?

Ha békeidő lesz, blogolok majd arról, mit jelent még az, hogy a ruha amit felveszünk, pszichésen is hat ránk, azon kívül, hogy üzenünk kifelé. Hogyan köt gúzsba vagy szabadít fel.

Most ezt a néhány sort tartom fontosnak, ne vesszünk el a lényegtelen információ tengerében.

Hordjunk maszkot, hogy a pszichénk is vigyázzon ránk. Nem elhanyagolható tényező ez, hisz józan ésszel ruház fel, ha rendkívüli időket írunk.

Kép: Instagram, @theonemaskproject