RuPaul Charles, amerikai showman, producer, előadóművész és “drag queen”, vagyis nőimitátor. és szerintem tiszteletbeli stíluspszichológus is.  Azt mondja, az ő rutinjával másfél óra alatt férfiből nővé öltözteti magát. De ha teheti, amennyire csak lehet, elhúzza ezt az időt. Mert maga az átalakulás a folyamat a legszórakoztatóbb része. Azon nem túlesni kell, hanem átélni. A drag nem arról szól, hogy fiúk lányruhába bújnak. A drag arról szól, hogy bárki vagy bármi lehetsz, ami csak szeretnél.

Ezt érzem minden reggel. Gyűrödten, püfin, kócosan felébredek, a nyál rámszáradva, csipa. És elkezdődik a pillangóvá alakulás. Hogy van erre időd minden reggel? Úgy, hogy szeretek ezzel foglalkozni. A nap legfontosabb része ez az én-idő. És már ráérek.

Mi van mögötte?

A jelenséget úgy hívják, hogy “enclothed cognition”. Igen, ezt is nehéz lefordítani. “Jelmez-hatás”-nak kínlódom ki. Azt jelenti, hogy a ruha amit felveszünk, ami fizikailag rajtunk van, hozzáér a bőrünkhöz, az a ruha megváltoztat minket. Az énképünket. Az én-érzésünket. Nem mindegy aznap milyen gúnyát húzunk magunkra.

Szociálpszichológusok behatóan tanulmányozták a jelenséget. (1) Felmérések szerint az orvosi hivatáshoz és a szimbolizáló fehér köpenyhez az alaposság, figyelmesség, megbízhatóság tulajdonsága tartozik. Namármost. Egyetemistákat három csoportra osztottak és figyelemtesztet végeztettek velük. Elvégezték így-úgy. Ezután az első csoportnak fehér köpenyt adtak, ez orvosi köpeny, vegyék fel. A második csoport is kapott, de azt kérték tőlük, hogy ne vegyék fel, csak akasszák a fogasra. A harmadik csoport is kapott fehér köpenyt, de úgy tudták, ők pék köpenyt kaptak. Megismételték a figyelemtesztet. Az új eredmény szerint az első csoport kiemelkedően javult. Ja, hogy ők voltak akik belebújtak az orvos bőrébe? A-ha …

Vagyis a ruha hat ránk. De ehhez fel kell venni, nem elég, ha a szekrényben lóg. És akkor megváltoztatja a viselőjét.

Évente kétszer mi is észrevesszük ezt: farsang és haloween. Ezek igazi jelmezes alkalmak. A kalózruhában sántikálni kezdtünk és mély hangon beszélünk, a boszorkány ruhában begörbítjük a hátunkat és macska után nyúlunk, a királylány jelmezben elegánsan szipogunk és igazgatjuk a tiarát.

A gimnazisták legnagyobb eseménye, amikor szalagavatón felveszik a csoda fehér estélyit. Az egyenruha célja, hogy érezd az összetartozást és az elköteleződést.

És ez hétköznap is így van, legfeljebb nem annyira feltűnő.

Kinek öltözködsz, magadnak vagy másoknak? A kérdés így feltéve azt sugallja, mindenki választhat és a két tábor érvelhet a maga igaza mellett.

A válasz valójában és örökérvényűen az, hogy is-is. Legfeljebb nem tudsz róla vagy leválasztod az egyik részt.

Amit felveszel, üzensz vele, mi van éppen veled, hol tartasz az úton, melyik kanyarban állsz. És amit felveszel, megváltoztatod magad vele. Bármi lehetsz.

Ez igaz Steve Jobs ikonikus fekete garbójára, a kisgyerekes anyuka játszóteres-praktikus outfitjére, az informatikus kockás flanellingjére és a kutyasétáltató nénik zsebes mellényére is.

RuPaul azt tanítja a fiatal srácoknak, akik DragRace című műsorában versenyeznek: járj hétköznap öltönyben! Miért, kérdezik? Mert egyszerű, komolyan vesznek és te is komolyan veszed magad. Meztelenül születtél, a többi mind jelmez.

Mondhatná nekünk is, igaza lenne.

Hivatkozás: (1) Adam, Hajo; Galinsky, Adam D. (2012-07-01). “Enclothed cognition”. Journal of Experimental Social Psychology. 48 (4): 918–925. doi:10.1016/j.jesp.2012.02.008ISSN 0022-1031.

Fotó: RuPaul Charles, Pinterest