Ruháinkra megszokásból tárgyként gondolunk, de a valóság az, hogy az öltözék a test kiterjesztése. Nemcsak a külvilághoz kapcsolódunk vele, de el is választ attól. A ruha a határ az én és a nem-én között. Kiemel vagy véd, megmutat vagy eltakar, a ruha a második bőrünk.
Ahogy felöltözünk hat ránk, megváltoztat, tesz valamilyenné. Fordítva is igaz: ruhákkal üzenünk a szavak előtt: ki vagyok, hova tartok, hogy érzem magam.
Ezzel az interjú sorozattal az öltözködés erejét mutatom meg, ez a #MÁSODIKBŐRÜNK.
A tanítás – a klasszikus tudásátadáson kívül – sajátélményt, tehetséggongozást és mentorálást jelent.
Tanítványaimat, a Budapesti Divatiskola Styling szakos hallgatóit kérdeztem ruhásszekrényével való kapcsoltukról.
Molnár Vivien szabadidejében fest, kirándul, olvas. Korábban portrékat rajzolt, tájat fesette, veresenytáncolt, néptáncolt, énekkarra járt. Mostanában a kerámiák érdeklik. Szereti a zenét és tudja hogy az öltözködéssel ki tudja fejezni, meg tudja élni érzéseit. Többek között ezért is tanul stylistnak.
Milyen érzést adnak Neked a ruháid?
Magabiztosságot, otthonos, nyugalommal teli érzést, olyat, amiben azt élem meg, hogy megérkeztem, ez vagyok én. Mindemellett általuk sokan megdicsérnek, miszerint csinos vagyok.
Mi a kedvenc darabod és miért?
Nehéz egy darabot kiválasztanom, mert igyekszem tudatosan figyelni arra, és úgy szelektálni a ruhatáramban, hogy meg legyen az előbb említett belső harmónia minden egyes darabnál, valamint az érzelmi kapcsolódás velük, viszont ha már megemlítek egyet, akkor az egy navy kék, szatén, lábon sliccelt maxi szoknya. Az oka pedig, hogy ez volt az első maxiszoknyám, ami alkatomhoz mérten tényleg jól áll.
Van-e ruhadarabod, amihez különleges történet kapcsol?
Igen, méghozzá egy piros alapon fehér pöttyös ruha, melyet a legutóbbi olaszországi nyaralásomon vásároltam. Ezt az akkori egyik különleges, tánc és spagetti esten viseltem.
Üzen-e valamit a világnézetedről az öltözködésed?
Azt gondolom, hogy igen, elfogult vagyok a szoknyák, ruhák javára, és ez, az elegáns, szofisztikált, ám izgalmas megjelenés jegyében szerintem a kissé konzervatívabb világnézetemről árulkodik.
Hogy változtatta meg a karantén a viszonyodat az öltözködéssel?
Akkoriban több időm lett felülvizsgálni az öltözködésemet, melyet túl hétköznapinak, szürkének találtam, úgy éreztem, hogy szükségem van a megújulásra, így vette a figyelmem az irányt az elegáns megjelenés felé.
Mi volt a legnagyobb öltözködési bakid?
Szerintem az, amikor egy túl mutatós, rózsaszín, szatén, poliészter crop topot viseltem az utcán. Nagyon kényelmetlenül éreztem magam benne és olcsó hatású is volt. Ez a darab online rendelésből származott és a képen lévő modellen jobban nézett ki, mint a valóságban. A felsőt – a viselése második alkalmát követően – eltávolítottam a ruhatáramból. Soha többet nem dőlök be.
Mit veszel legközelebb?
Két dolgot is, egy hosszított téli kabátot övvel, melyet egy különlegesebb színben képzelek el, illetve egy szatén, térdig érő szoknyát tervezek venni, már nagyon várom.
