Nyakunkon a nyár és azt tervezi, hogy megint kotorászni fog a pénztárcánkban. Itt van az év legnagyobb szezonális leárazi hulláma, a summer sale.

A több hét alatt hosszan van idő könnyelműsködésre és simán megőrülünk amikor a negyedik piros cetli van már egymásra ragasztva, egyre kisebb számokkal. Bár előfordul, hogy életünk legjobb fogásával futunk össze, ám óriási a sansza annak, hogy a szokásosnál is nagyobb impulzus vásárlás bakikat kövessünk el. Legalábbis én.

Az ötven-évesség ebben is fordulópont. Húsbamarkolóbban merül fel az amúgy is örök kérdés, a “mit-nem-vehetek-már-fel” vagy éppen az ellenkezője a “most-már-tényleg-nem-számít-ki-mit-gondol” és ha eddig sem biztos kézzel csíptük ki két perc alatt a tuti darabokat, akkor sajnos számíthatunk rá, hogy ez nem épp idén fog elkezdődni. Szóval vagy a mellényúlás vagy a begyöpösödés esélye nő.

Bár tavaly nyáron még stílustanács tanulással is készültem a vásárlási mellényúlások csökkentésére, sajnos nem mondom hogy profi lettem és azóta soha nem nyúlok mellé. A jó hír, hogy az is elég, ha azt   g o n d o l o m  magamról, hogy ügyesedtem tőle (éljen a kognitív terápiás megközelítés, nem?) és kicsit több önbizalommal csattogtatom a fogasokat a síneken.  Mostanra sikerült ellépnem a szürke-fekete-drapp kombótól annak ellenére, hogy a kedvenceim maradhattak mint alapdarabok. Legfeljebb cicomázom őket.

Mivel mindennek ellen tudok állni csak a csábításnak nem, erre az időszakra komoly tervvel készülök.

Előkészületek:

  1. Szekrényürítés, mit nem hordok évek óta, ajándékozás hullám, legyen hely és üres fogas a jövevényeknek
  2. Kitalálom, mit szeretnék ebben a szezonban kipróbálni, ez most a sárga szín lesz.
  3. Idén kiegészítőkra fogok vadászni, aminek két előnyét sulykolom magamnak: nem kell sorban állni próbálni velük és új szetteket lehet velük a régi cuccokból kreálni.
  4. Szabályalkotás (lásd lentebb), koncepció tervezés, mentalizáció erre: mit nem veszek meg.

 Amikre nagyon jók a kiárusítások:

  1. Klasszikus úgyis-kell darabok beszerzése (kosztum, hosszúkabát, második fekete nadrág, harmadik fehér ing, ceruzaszoknya)
  2. Ruhatár fejlődés, kreativitás (nem összetévesztendő az impulzus vásárlással, olyan holmikra gondolok, amiket   r é g ó t a    szeretnék kipróbálni.)
  3. Ha van kedvenc vagy alapdarab, abból másik szín beszerzése.

Amit biztosan el kell kerülni:

Próba nélkül megvenni valamit, hogy jujj-de-olcsó, ránézésre jó, úgyis ezren állnak a próbafülkénél. Miért? Mert csak felvéve látom, hogy a minta pont a mellem közepére esik vagy a ránc pont a fenekemre kerül vagy elektromos szikrát szórva tapad rám az egész.

Aranyszabályok:

amiket magamnak kreáltam és viskodhatok a betartásukkal, mert nem mindig fog menni:

  1. Csak szerelem első látásra darabok jöhetnek.
  2. Csak olyan darabok, amiket teljes áron is megvennék.
  3. Az kevés, hogy “ennyi-pénzért-ezt-nem-lehet-itthagyni”, kell még legalább két jó indok mellé.
  4. Olyan sincs, hogy “biztos-jó-lesz-majd-valamikor”.
  5. Blokkot az átlagnál gondosabban eltenni, hátha mégis visszahozom.

Több szabály nincs, mert nem cél, hogy szorongjak miattuk. Van egy keret, amit nem lépek túl, de a cél az örömszerzés, az újdonságok, a meglepetés és a vadászat izgalma, nem? Ha mégis bizonytalan vagyok, elolvasok egy stíluspszichológia cikket a témában. 

A kiválasztott napon:

Nekem hasznos, ha időt szánok rá és kevésbé kapkodok a vásárlásnál. Kiválasztok egy délutánt, amikor ráérek. Nemcsak “beugrom mert erre jártam”. Kényelmes cipő. Könnyen kibújok-visszabújok ruha. Nem nagy cekker, kicsi válltáska aznap. Egyedül szeretek menni, senki ne beszéljen rá vagy le semmiről. Én-idő ez is, mint a bőrápolás hobbi 😀

 Kép: @the.pinklemonade (Instagram)