Miután néhány óra kendőhalmaz és szemtorna után kijön az évszaktípusod, a színtanácsadód biztos így köszön el tőled: Óh, ne vedd törvénynek, hordjál nyugodtan olyan színeket, amik nem a tied, legfeljebb ne az arcodhoz közel!
Ki járt már így? Ki találkozott már ezzel a bíztatással?
Amióta tudom a színeimet, rá sem nézek másra. Megint én lógok ki  sorból? Mint amikor nem tudok piros ruhát felvenni, amikor rossz kedvem van?
Hogy van ez? Ennek nincs köze a stíluspszichológiához, ez fény- és színtan lesz?
Ez úgy van, hogy sokan vannak, akik hordhatnak hideget-meleget, tarkabarkát. Mert hideg-meleg évszak típus keverékek. Ők vannak többségben, 8 típus a 12-ből. Mindent megúsznak, legfeljebb nem garbóban.
És vagyunk mi, akik vagy csak meleget vagy csak hideget hordunk.  A 12 típusból kettő csak meleg, kettő csak hideg tónusban nem látszik betegnek vagy nem kell tenyérnyi pirosítót magára kennie hogy ne kérdezzék meg óvatosan: minden rendben?
Mi vagyunk, akik csak meleg évszak (ősz és tavasz) vagy csak hideg színek (tél és a kifakult-napszítta nyár) kombinációjából állunk. Mi akkor sem hordunk egy nem mi-színt, –  még cipőnek sem – ha abból 80%-os leárazás van.
Arra jutottam, hogy azért van így, mert egész életemben annyi de annyi színt próbálgattam és a színek és minták döntő többsége a tarka hideg-meleg egyveleg , hogy amikor jött az egymásra találás a meleg ősszel, abból az örök szerelem lett. Azon kapom magam, hogy nem is tetszik más. Elismerem, hogy a perui nyílméreg béka neon és kobaltkék csíkozása lenyűgöző vagy a rózsás flamingók babaszíne alkonyatkor káprázatos, de meg sem fordul a fejemben a kérdés, hol lehet ezt szoknyában megszerezni.
Az én összhatásomba nem fér bele. Hogy jönne egy eozinzöld hullámos papagáj hűvös-halvány hangulata az én iszapzöld szememhez és halászlé színű körömlakkomhoz ? Vagy egy hervadt orgona eleganciája a spánielbarna hajamhoz benne az aranycsíkokkal?
Én maradok a meleg színeknél, jut nekem is bőven állat: mandarinréce, moly, bambi, tigris.
Értem a többség szabadságát a tarkasággal, de értem az én románcomat is az avarral, a fakéreggel és az löszös földdel.
Fotó: Mandarinréce (készítette: Heinz Albers, www.heinzalbers.org)